Van menedék a komfortzónán túl is
Tudatállapot kérdése, hogy magazbiztos vagy-e a komfortzóna határain túl. A változás mindenképpen utolér, vagy a te megengedésedben, vagy a te ellenállásodban. A menedék az, hogy tudod, rendben van, mert érted van, ami történik.
Vegyél menedéket a komfortzónán túli bizonytalanságban!
Menedéket veszek a bizonytalanságban. Ezt a mondatot kellett elismételnem a zen mesterem kérésére, amikor bódhiszattva avatást kaptam.
Milyen szép mondat! – gondoltam akkor, és két másodperc múlva elfelejtettem. Aztán eltelt egy-két hét, és fenekestül felfordult az életem, és lehetőséget kaptam rá, hogy megtapasztaljam a mondat bölcsességét.
Aminek le kell bomlania az életedben, az le fog bomlani. Vagy a te megengedésedben, vagy a te ellenállásodban. Ez utóbbi sokkal több fájdalommal jár.
Lehet, hogy először ellenállsz, aztán menekülsz, végül magával sodor a folyamat, és tehetetlenül vergődsz, úgy érzed, kiszolgáltatott vagy, és te nem ezt érdemelted.
Én is így éreztem.
Aztán rájöttem, hogy ez egy helycsere, semmi más: a réginek mennie kell, hogy megkaphasd az újat. A régi rezgése, minősége, mélysége, szépsége már nem passzolt hozzád, az új te vagy – az új minőségedben.
Miért félünk megválni a megszokottól? Félünk tán attól, hogy nem marad semmink? Nem kapunk a régi helyére jobbat, teljesebbet?
Talán nem ismerjük fel, hogy már egy másik minőségben létezünk, ezért a régihez kötjük magunkat?
Netalán úgy érezzük, nem érdemlünk többet, jobbat? Vagy ha eleinknek nem jutott több, jobb, akkor nekünk se jár? A bűntudat akadályoz minket?
Amikor elmentem tanítani, fogadásból tettem. Akkoriban vezettem egy társulatot, rendeztem, korábban pedig kőszínházban dolgoztam főállásban. Amikor elmentem az állásinterjúra, azt gondoltam, kb 20 perc az életemből, fogadtam az egyik színészemmel, azt mondta, az iskolákba komoly embereket vesznek fel, nem bohém művészeket. 13 évvel később hagytam abba a tanítást. Tanítottam magyart, színészmesterséget, drámát, és a végefelé már meditálni tanítottam a gyerekeket.
Amikor eldöntöttem, hogy felmondok, nem volt állásom. Volt egy kialakulóban lévő praxisom, lakáshitelem és jó sok szorongásom. Ám az, amiben éltem, már egyetlen percre sem tett boldoggá. Valaminek meg kellett mozdulnia.
Állásinterjúkra jártam, volt, ahová felvettek volna, de azt éreztem, ez sem az, amivel az időmet tölteni szeretném. Aztán egyszer egy barátom felhívott, hogy nem akarnék-e írni. Akartam. Azóta is együtt dolgozunk, közben kialakult a praxis. Voltak-e álmatlan éjszakáim? Ó, hogyne. De tudtam, hogy az időmet vesztegetem, ha menekülök a félelmek elől.
Ha kibillent az életed, ha már nem vagy boldog, a félelmeid felé kell elindulni. Az új minőség mindig a komfortzónán túl van.
A bizonytalanság azt jelenti, hogy az életed állandó mozgásban van, az egyetlen állandóság a változás. A menedék pedig abban rejlik, hogy nem állsz ellen a változásnak.
Az Univerzum rendezi a többit.
Fotó: Freepik
Legfrissebb írásaim
Amire a hegy tanít
Január első napján mindig felmegyek a hegyre. Ez az év legcsendesebb napja. Szeretem ezt a fajta csendet, szilveszter éjszakája után van valami megrendülés az erdőn, ahhoz hasonló, mint a megengedés előtti pillanat, amikor már feladtad a harcot, önmagadat, és belépsz az egység terébe. Gyönyörűszép élmény.
Tócsni őszre hangolva
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha a lelkünk egészségért teszünk, akkor megtettük a legfontosabbat. Pedig a test egészségre is visszahat a lelki oldalra, ezért érdemes arra is figyelmet fordítani, mivel tárpláljuk a testünket. Az őszi ízekre hangolt tócsni tökéletes táplálék, és nem bonyolult elkészíteni.
A hiba tapasztalat
Vonakodink tapasztalatot szerezni. Ez abból a hamis, tanult hitből fakad, hogy nem hibázhatunk, nem hozhatunk rossz döntéseket, mert akkor annak negatív következménye lesz az életünkre nézve. A legnagyobb tévedés, amit elkövethetünk, ha elutasítjuk a hiba következtében szerett értékes tapasztalatot.